A gazdasági válság kirobbanása óta egyre több panaszáradatba gabalyodó emberrel találkozunk, akik a megoldások kiötlése helyett, szívesebben siránkoznak. A mondás úgy tartja, hogy a szerencse forgandó. De mit tartanak a balszerencséről? Ránk zúdul? Azt, aki folyamatos akadályokba ütközik és élete folyamán több szerencsétlenség is éri pechesnek, balszerencsésnek vagy szerencsétlen flótásnak titulálják.
Van aki magát kifejezetten szerencsésnek tartja, mások arra panaszkodnak, hogy pechesek és őket a szerencse messziről elkerüli. Vajon ez minek köszönhető? Erre születni kell vagy mindössze arról van szó, hogy jókor vagyunk jó helyen, illetve rossz időpontban rossz helyen. Az is gyakran előfordul, hogy életünk bizonyos negatív történéseit idővel szerencsésnek véljük és úgy gondoljuk, hogy az akkori balszerencsénk hozta meg a váratlan boldogságot. A tapasztalatok azt mondatják velünk, hogy mindig lehet jobb vagy éppen rosszabb annál, ami éppen van.
Montesquieu egyik legbölcsebb gondolata így hangzik: „ A jószerencse jobban összezavarja az embert, mint a balszerencse, mert a balszerencse figyelmeztet, a jószerencse elfeledkeztet". Ha ez valóban így van, akkor az ember élete szerencsés időszakában hajlamos megfeledkezi arról, milyen jól is fut a szekere, ha pedig balszerencse éri, akkor megkérdezi magától, vajon az adott történés mire figyelmezteti. Az emberek életében vannak szerencsés és kevésbé szerencsés időszakok, melyek jól meghatározott sorsszerűség alapján váltakoznak. Olyan, mint a szerencse malma, vagyis forgandó.
Úgy tartják, hogy a szerencsés ember derűs és akkor sem panaszkodik, ha valami sorscsapás éri. Életében olyan célokat tűz ki melyeket elérhet, ennek is köszönheti a szerencséjét. Vele ellentétben a szerencsétlen emberből folyamatos panaszáradat zúdul a környezetére. A jószerencsét felváltja a balszerencse, mert olykor a szerencse is belefárad abba, hogy a balszerencsét a hátán hordozza.
Olykor a szerencse is belefárad abba, hogy a balszerencsét a hátán hordozza
